Király Fürdő
Kedves fürdő, bár lenne ezer ilyen. Ami régi (450 éves), az jó is benne. Ami az utolsó ötven év terméke…
Belépve a pénztárnál egy áttekinthetetlen felirathalommal szembesülünk (és a külföldi vendég is). Ez a burjánzó bürokrácia terméke. Nem is szép.
Az előteret már az igénytelen kapitalizmus uralja. Minden elem ront az eredeti tér szépségén: Egy formatervezett íves számítógép (?), egy fehér kuka fekete nylonnal, egy tűzjelző a kábelével, fura székek, vasrács, nem ideillő poszterek, menekülőút tábla…
Hívogató lépcső visz az öltözőkhöz, bár jobb lenne, főleg az időseknek, lent maradni. De egyenesen rács zárja el az utat. (megközelítésről még írni)
A lépcső szép lenne az oszlopra tekert diszkófény és az olcsó falvédő olajfesték nélkül. Fent megérkezünk a hazai fürdőzők rémálmához, a pár éve bevezetett, sokszor elromló, magában beszélő csúnya fémkapuhoz. Hova érintsd, hova dugd, mit mond? Miért van egyáltalán ideépítve? Hogyan mászd át?
Az emeleten egy csúnya szekrényes öltözőbe érkezünk. Úgy tűnik, a szép, hagyományos kabinos öltözőket a külföldiek se választják, így ide gyűlik mindenki. Kevés az öltözőfülke, van amelyiken a zár is rossz, így többen ott öltöznek, ahol tudnak… A helytakarékos alsó szekrényeknek csecsemőmagasságban van a nyitószerkezete. El is romlanak sokszor a „karórás” zárak, fel is törik őket, de valamiért mégis megérte a drága rendszert felépíteni. Ha szükségünk van, a fülkéből ki kell menjünk a mosdóelőtérbe papírt keresni, mert bent nincs.
Aztán megkeressük a labirintusos átjárót a medencékhez. Útközben feliratok tájékoztatnak, megcsodáljuk a lemázolt alumínium kilincseket és kikerüljük a veszélyes radiátorszelepeket:
A kabinokat senki se használja, pedig ezek barátságosak (az ajtó különösen kedves), az elrendezés is jó. Egy teremnyi el is van sötétítve a kihasználatlanság miatt. Persze barátságtalan, csúf és egészségtelen fénycsővilágítás helyett lehetnének szép régi izzós gömblámpák. Egy egyszerű, de ideillő fakeretes tükör is lóg a falon, szemben a párja már műanyag.
Újabb, egész jó lépcsőházba érkezünk. Szép a korlát, a falburkolat díszei. Jó a vaslemez csúszásmentes burkolata. Az eddigi folyosók „mettlachi” burkolata se csúnya, bár messze nem eredeti. A csempe-kő csúszása és a rátett műanyagbetétek látványa örök probléma nálunk. A gépészeti csövekkel, kilincsekkel baj van. Egy kőkeretes ajtónyílásba jobb ötlet híján a fürdő saját posztereit tették. A volt „letörlő” helyiségbe egy padot nyomorítottak.
Hangulatosak a régi, méretes magyar kőfeliratok („hőlég”). Sajnos összevissza keverednek egyéb, újabb táblákkal, cetlikkel. Az új, angol vagy ikonos tájékoztatást a régivel összhangban is ki lehetne találni. Jó példát is találunk, de az alkalmazottak belső viszonyait is megismerhetjük: hova ne öntsék a felmosóvizet.
A mennyezeti fehér csempeburkolat biztos nem a török időkből származik. Nem is szép. A zuhanyzóban pedig szépen csöpög a víz a vendégek fejére. Pedig egy jó, régi szellőző-bevilágító akna is épült. Jó ötlet a szauna zsilipes, két hőfokos, két termes elrendezése, de az ajtaja belenyílik a közlekedőútba. Nem is túl barátságos, talán a megszokottnál erősebb fény miatt is.
Végre megérkezünk célunkhoz, a török fürdőbe. Itt már több érték van, és kevesebb rontás.
A világítás az épületben sajnos, mint országszerte rossz, azaz egészségtelen és túl erős fénycső-led fényforrású. Nagy szerencse, hogy a medencetérben még nem valósítják meg a „szabvány megkövetelte, biztonságos közlekedést lehetővé tevő” reflektorerős fényt. Bár a szükségesnél világosabb van, de még barátságos, fürdőjellegű, és az egészséges pihenést biztosító a fényerő. Ha már az egészségnél tartunk a gyógyfürdőben: Az öltözőben lévő automata első „szava” a cukor.
Az udvar nincs szépen parkosítva, és egy ily régi fürdőbe kevéssé illő kinézetű fakád van benne. Pedig az ötlet jó. Persze nehéz lenne stílushű kádat terveztetni és csináltatni. A jakuzzi szoba viszont egyáltalán nem barátságos. A kerengőfolyosó sem, pedig a régiség, a forma, a kőfal adna lehetőséget, de még azt is elcsúfítja egy oda nem illő pad.
Mindenesetre a gépészet és a tűzoltóság jelt ad magáról.
Picit kevés az ruhaakasztó. A szép régi faragott kövekről elvonják a figyelmet a rozsdás csövek. A zuhanyzók viszont puritánok, de jók. Kár lenne drágább berendezésekkel a jegyárakat emelni, ahogy például az erdei kulcsosházakból-turistaházakból csinálnak a természetjáróknak megfizethetetlen légkondis szállodai szobákat.
A magas pontok takarítása (lépcsőtér, kerengő) csak egy kinyújtható rúd végére erősített portörlőt igényelne, elvégre ez, mint a kihelyezett prospektus mondja: „Budapest – Die Stadt der Bader”. Viszont szeretem az egyszerű, örökéletű fűtőtesteket.
A kupolatérben felirat tiltja a fotózást, talán még abból az időből, amikor meztelenül jártak ide. Mindenesetre ez a legjobb, legeredetibb tér. Kivéve a rozsdamentes csőkorlátokat, a raktárajtó megjelenésű valamit (hova vezet?), a 80-as évek piros téglafalát, az ivókút lemázolt rozsdás vascsöveit, és a lámpákat. A burkolat jó, a víz jó, bár a pár éve bevezetett vízforgatás feltehetően rontja a gyógyhatást. De itt legalább ősi kőfolyókák feszítik-vezetik el a vizet, nincs az új fürdőinkre jellemző hörgő csatornahang. Hiányzik a négy vízköpő – az egykori leírás szerint a medence „négy oldalán oroszlán szájából éjjel-nappal folyt a víz”. Általában: Jó lenne a német és szocialista korú átalakításoktól megtisztítani a fürdőt.
A végére valami jót: A nappali fények...
Tájékoztatóul egy írás a 2012-ben tervezett átépítésről. Ekkor már tervezték a koedukálást:
http://epiteszforum.hu/a-nev-kotelez-a-kiraly-gyogyfurdo-bovitese-atepitese-felujitasa
Köszönet a felhasznált ingyenes "RC Gallery" külső joomla képnéző plugin készítőjének, Rich Courtnak.
Many thanks to Rich Court, for making the free "RC Gallery" plugin.
