Rudas Fürdő
Budapest, 2018. december
címkék: fürdő, gyógyfürdő, fürdőváros, Rudas fürdő, egészség
Belépés
Modern szélfogó a 2004-es felújítás eredménye. Manapság a mesterhiány, a szabványok és a divat miatt úgyis nehéz formásabbat építeni. Automatából Csillaghegyi(!) ásványvíz vehető, itt, ahonnan nemrég palackokban hordták a polgárok a friss gyógyvizet. Pénzváltó automata is csillog szemben. Az amúgy kicsit szürke előteret ezek és a felragasztott tűzcsapjelző ikonok színesítik.
Feliratok
Nem tudja meg a belépő, hogy ez itt mennyiben gyógyfürdő. A bejáratnál nincs leírva a medencék vizeinek összetétele. A szórólapról ugyan sejthető, hogy a két melegvizes medence nem gyógyvíz, de a gyermekekre vonatkozó tiltó felirat épp az ellenkezőjére utal. Nem említik a tisztítás módját, azt, hogy rengeteg vegyszerrel a gyógyhatást pár nap alatt kiölik a vízből, melyet csak havonta cserélnek. (2004-ig napi feltöltés volt.) Valójában a gőz-részen kívül csak a 42 fokos kétszemélyes medencében van igazi gyógyvíz.
Sok másról tájékoztatnak. Legelőbb a kötelező (pol. korrekt?) viseletről, melyet szigorúan véve a keleti, japán turistákat, és az idősebb hölgyeket is ki kéne zárni, hiszen a régebbi, avagy idősebbeknek méltóbb fürdőruhák nem csípőn végződnek. Férfiaknak megengedett a divatos rövidnadrág, de a személyzet szerint ez alatt sokan ott hagyják a koszos fehérneműt. Mi a cél?
Csak az angolokat tájékoztatják az elvárt kulturált viselkedésről, mellékelve pár „kitiltott” bűnöző arcát. (Bár a képek alatt meg épp magyar a felirat.) A vendégeknek kell őket felismerni? Vagy leleplezni? Mit gondolhatnak rólunk a külföldiek?
Megtudjuk, hogy miféle pályázatokon kapott közpénzt a fürdő (ez érdekes?). Mint minden hazai kétajtós bejáratnál, csak egy nyílik.
A belső feliratoknál a szép régi kőtáblák keverednek a ragasztványokkal.
Az előcsarnokban
Hétvégén kígyózó sor fogadja a világhírű fürdővárosba érkezőket (egy óra várakozás). Bár az ár a magyar polgárokat visszatartja, a fürdők 500 évvel ezelőtti városlakossághoz kialakított száma messze nem elég.
Előre tekintve meglátjuk a korunkat jellemző kerítéseket. Ugyanúgy, mint az úttestek mentén, buszmegállókban, lakóházak közt, erdőkben, itt is ezek uralják a teret. Terelnek, korlátoznak, ahogy szokás. Kitaláltak egy jegyszedési eljárást, ami teljesen alkalmatlan ezekben a régi épületekben. És csúf. Jó lehet egy új csúszdaparkban, de nem itt. Az időseknek kényelmetlen, nehézkes, a turistáknak örök emlék a nevetségesen bürokratikus Magyarországról. Sokszor rosszak a szekrények, a kapuk, csipognak-beszélnek fölöslegesen és zavaróan, képtelen kerülőutakra, lépcsőjárásokra kényszerítenek, kényelmetlenül lassítják a haladást minden alkalommal, ha átmegyünk egyik díjszabású helyről a másikba. (uszoda, gőz, élmény)
Azért is tagolja korlát az előteret, hogy a büfé mindenhova szolgálhasson. Ennyit nem ér. A büfé kialakítása a térhez méltatlan és silány. Az áruválaszték lényege, gyógyfürdő világvároshoz méltatlanul a szesz. A mennyezeti lámpák helyén feltehetően színes üvegek voltak, lévén ez a rész földszintes. Eltűntek, pedig szépek lennének. A műemlék büfé ablakán túl egy parkoló autó a díszlet.
Elindulunk az uszoda és az élményfürdő felé
Ehhez, mint egy autópálya kereszteződésben, bár balra van, jobbra kell fordulnunk. Bár az öltöző fent van, le kell mennünk egy lépcsőn. Itt lift és lépcső között választhatunk. (Amelyik idős ember egyiket se bírja, az talán kérheti, hogy engedjék be máshol.) A lépcsőház szép lehetne, de mit keresünk egy szűk lépcsőházban? A részletek: fejmagasságban a radiátor, kilógó vezetékek a fordulónál, csúnya és ferde vészirányjelző, stílustalan lámpák. Az emeleten egy nagy fekete elektromos szekrény hirdeti a gépészet mindenek felettiségét. Szerencse, hogy engedték ráragasztani az irányjelző fóliát. Szemben egy üzemi terület „nem léphetsz be” ajtaja látható. Ezek az ajtók hangsúlyos elemei a felújított épületnek. Balra a fürdő, helyesebben egy beszélő acélkapu vár. (A távozókat nézve szórakoztató, ahogy próbálják betuszkolni „órájukat” a gépbe, majd az nem reagálván, mérlegelik a távozás lehetséges módjait.)
Az öltözőben a léces padok képviselik a fenntartható építészetet, a pozdorja szekrények rövid életük után már a szemétszigeteket vagy a mérgező falusi füstöt táplálják. A mosdó modern és tiszta. Lehetne régies megjelenésű és tiszta is. A zuhanyfülkék nem engednek intimitást. A recepciós rész egy olcsó szállodához is méltatlan, azaz csúnya, esetlen.
Most átkelünk a bejárati csarnok felett egy folyosón. A régi íves tetőt modern gerendázat takarja. Két bordó műbőr pad emlékeztet a közelmúltra. A lámpák, táblák, növények modernek és szívtelenek. Innen vagy lebotorkálunk egy még szűkebb lépcsőn a medencékhez, vagy egy újabb kapun átkelünk a szaunákhoz.
A szaunák
A talajvíz miatt úgy helyezték el őket, hogy a földszinten kettévágják a Rudast. Az egykori öltözők helyén a földszintet gépészet foglalja el. A félemeletre helyezett szaunákhoz nem mehetünk innen fel, ehelyett az emeletről kell lemennünk hozzájuk.
Rengeteg lépcső, helypazarló, csúnya, sivár folyosó, közlekedő került a fürdőbe. Nem beszélve az étteremről, a több büféről. Nem csoda, hogy nem maradt hely a medencéknek.
A „szaunavilágba” érkezve főhelyen egy működésképtelen és értelmetlen attrakció foglalja el a helyet és köti le a turisták figyelmét. Őserdei élményzuhany. Akinek szerencséje van, egy zuhanyrózsa idővel működésbe lép. Jobbra egy olcsó pult, polc és kisebb rumli látható. A felső szaunáknál van egyedül az egész fürdőrészen hangulatvilágítás, azaz ide illő gyengébb fény. (Persze led vagy hasonló, de legalább gyengédebb.)
A további szaunákhoz levezető lépcsőnél szintén igénytelen gépészeti ajtóba botlunk. Máshol is sok a kidolgozatlan részlet.
Találunk végre egy ivókutat. Idővel rájövünk, hogy gyógyvíz itt sehol nem folyik, csak a városi klóros. (Vásárolj!) Ezek a kutak képviselik a társművészeteket. Szépek is, csak tervezési hibából fröcskölnek, így mindegyikbe egy csúnya műanyagot helyeztek.
A szauna előtérben ér először az élmény, hogy a Rudasban nincs pihenőhely. (Csak az uszoda karzatán vannak fekvőhelyek, ügyes, aki megtalálja, de ott meg ott jártunkkor hűvös volt.) A szaunák előtt alkalmatlan fotelok állnak csak. A hely nagy részét elveszi két nagyon dizájnos, körbejárható zuhanyzó. Gyönyörű lenne a kilátás, de rejtélyes okból matt üvegek takarják el.
Innen is el lehet jutni (aki felfedezi) az élményrészlegbe, újabb zegzugos barangolással. Igazából ez az élmény. Kihalt közlekedőtér, sivár, olcsó gres burkolatú lépcső. Pedig ez már a régi uszoda tere, ahova márvány lenne illő. Lefelé zárt vaskapu zárja el az utat, a helyes irány felfelé van, ahol az egykori meztelen napozóteraszokon (kár értük is) át eljutunk a bővítéshez. Itt egy teljes kihalt, megtalálhatatlan büfén át (talán éjszakai bulikon használják) jutunk a tetőmedencéhez, és a hosszú épület legvégébe épített lépcsőn át le az élménymedencékhez.
A másik út az élményhez a nagymedence mellett elhaladva a földszinten, de csakis balfelől(!), mert jobbra zsákutca várja a látogatót. A régi oromfalon még csak nem is középen vágott lukon át, pár lépcsőn lelépve, megcsodálva egy sose használt, de kötelezően beépített, most leponyvázott lépcsőliftet, jutunk egy tágas, (az étterem bejárata miatt) hosszú, kihasználatlan folyosón át az élményrészlegbe. Itt is van két kerámia pad, de a hely és a hűvös nem csábítanak használatukra.
Élmény A csúnya wellness szót inkább kerülöm.
Alacsony tér, olcsó gipszkarton mennyezet, olcsó színtelen falburkolat minimális kerámia dísszel, rossz akusztika (zaj, nincs hangelnyelés). Nappal is égnek a kiábrándító ledek, még a napsütötte panoráma ablak mellett is. Az élményelem négy vízsugár, mely a máshol megszokottal szemben, ha hosszas várakozás után megindul, két perc alatt eláll, és sugara is, bár szép, de masszírozásra gyenge.
A víz alatt homok, eltörött egy szűrő, nem cserélték még ki. Szinte hűvös van , talán mert rossz az egyik kazán. A személyzet sziszifuszi munkával tolja gumilappal a vizet a járófelületről az összefolyóba. Minek? Rossz a lejtés? Fontosabb lenne a lábmosó medencék tisztítása, mert az emberek kikerülik a feltűnő kosz miatt.
A tér lényege a medence közepén tornyosuló vastag oszlop, mely a tetőmedencét tartja és az alacsony belvilág, mely a fölösleges étterem miatt keletkezett, valamint a hátsó lépcső, mely szintén helyfoglaló, ügyetlen.
Van egy forró kis medence, egyedül gyógyvízzel. Rejtélyes, miért van két lépcsője, az egyik járhatatlan. A hideg medencébe átmászni kész tortúra. Más fürdőkben elég átcsobbanni. A hideg medence falikútján semmi nem jön. A mesterséges fények nappal (pláne napsütésben, hóban) fölöslegesek, túl erősek, végképp barátságtalanná teszik a teret. Pontosabban semmilyenné. A külső rácsos díszburkolat is furcsa. Ha kintről kell a szépséghez, az intimitáshoz, miért nincs mindenhol? Ha nem kell, miért van, miért akadályozza a kilátást? Amúgy is a piros medencéből a túl magas ablakpárkány lehetetlenné teszi a pesti házsorban való gyönyörködést. Az egyik medencébe egy csúnya tekerős szerkezettel be lehet emelni egy rokkantat. A személyzet helye sincs szépen komponálva.
Minden fordulóban találkozunk a büfé hirdetőtáblácskáival. A gépészet is kitesz magáért, nem hajlandó elbújni, feltűnősködik. Persze, a szabványok!
Nincs pihenőhely, a törölközőknek is alig van akasztó. Mondjuk a hely és a hűvös nem is üldögélésre hivogató. Talán az volt a cél, hogy mindenki menjen az étterembe.
Az uszoda (azaz a régi rész)
Az uszodához tehát az előtérből jobbra, le, aztán fel, aztán keresztül, aztán le épp vissza, az előcsarnokhoz jutunk. Picit furcsa, ahogy a fürdőruhás embereket egy utcai ruhás térbe kényszerítik. A lépcső alját lezáró, nem használt üveg tolóajtó is idegen.
Innen már ésszerűen egyenest jutunk a medencékhez. (Ez egy jó változás.) Az igénytelen fénycsövek alatt megint a régi bordó padok állnak. Az árkádok alatt esetlen tároló zugok. Nem férne el a gépészet kisebb helyen? Találkozunk a sok sárga csúszásveszélyt jelző műanyag tábla egyikével.
Az uszodatér még mindig egész szép, a belmagasság impozáns. Kár, hogy nappal is égnek, teljesen fölöslegesen, pazarlóan, egészségtelenül és csúnyán a neoncsövek. Sőt a medence utóbb beépített, kellemetlen kéken az úszókat is vakító buli-lámpái. Minek fénycső, led egy gyógyfürdőbe? Pláne nappal? Miért kell rontani a gyógyulni vágyók egészségét?
A régi márványburkolat szép, kár, hogy részben műköre cserélték. A kék csúszásmentesítő szőnyegek nem illenek a márványra. Nincs más megoldás?
A kapurendszer miatt a földszinten és a karzaton is megszűnt a körbejárhatóság, sőt a medence hátsó lépcsőit is lezárták. Picit túl sok a felirat, például a középen belógatott tábla fölösleges, csúnya.
A belső tér ékköve lenne, helyette szegénységi bizonyítványa a medencét tápláló kút. Díszes márvány faragások helyett, mintha egy ideiglenes felújításra készítették volna, olcsó greslappal burkolt téglatest. Az is kiábrándító, hogy a vízforgatás miatt a beömlő víz kellemetlenül hűvössé vált. Ez persze javítható lenne. Csúfítja a medencét a két piros-fehér szalag. Ha nagyon fontos, akkor is lehetne kevésbé feltűnő színű. De régen nem kellett, azaz ma sem fontos. A szauna se ide való, persze a jegyrendszer miatt a vendégek nem mehetnek az új szaunába. Legfeljebb szép, alacsony, mozgatható paravánokat engednék a térbe, a masszírozások idejére, annak aki igényli.
A fürdősapka csak ebben a medencében kötelező, ami furcsa és kényelmetlen. Vízforgatás van, mindenhol máshol megoldják sapka nélkül ma már. De sebaj, 200 Ft egy nejlonzacskó.
Élmény részleg, a bővítés, kívülről.
Az utcáról belátunk a lényegében két medencés térbe, melynek mérete, jellege, minősége egy „rózsadombi” családi ház alagsori fürdőjéhez illene inkább. A panorámaablakon az utcai járókelő egy kis piros medencét lát, nem tudva, hogy meglepő módon ebben van hűvösebb víz, a kékben a melegebb, szemben a százéves szín jelzéssel. A szemközti falat sivár olcsó falburkolat takarja, minimális díszítéssel. A párkányra törülközők ledobva: nincs elég akasztó. Amúgy itt virágoknak lenne a helye, de azokat nehéz gondozni.
A bővítés kintről nézve: lehetne rosszabb.
Nehéz lehetett a furcsa kis telekvégre a meglévő épületet bővíteni. Alkalmazkodni meg se próbáltak. Egyszerre nagystílű (két nagy ablak) és kicsinyes (alacsony ablakok). Feltehetően a beépítési szabályok és a belső program ellentmondásai adtak megoldhatatlan feladatot a tervezőknek. A fürdőt egy bár-étterem szeli ketté. Beléphetünk kihalt lépcsőházába: Egy csúnya hangszóró, ügyetlen felirat, kidekorált lift jellemezi a Rudashoz méltatlan zugot. Lefelé ugyanolyan lépcső vezet a semmibe (gépészeti tér), mint fel az étterembe. Az oldalt nyíló (zárt) ajtók is mutatják, hogy ez a rosszul kitalált funkció kettévágta a fürdőt. A lépcső durva kék üvegét a beázott fal sivársága oldja. Fent általában egy üres éttermet találunk. Távozáskor a kijáratnál még megcsodálhatjuk a műanyag kukát és a tűzjelző gombokat, mint a kijárat díszítő elemeit.
A vége jó
A bejárt rész legjobb eleme az új szabadtéri panorámás tetőmedence. Ez tényleg elbűvöli a külföldieket is, főleg, mert nekik a kilátás is új. Sőt ebben, bár nem lehet tudni, még gyógyvíz is van, részben.
További javaslatok
Összességében, ha egységes használatot vezetnének be, és az étterem is megszűnne, a közlekedők nagyrészt hasznosulhatnának, ha a korlátok is eltűnnének, kisebb munkával egy jó fürdőt lehetne kialakítani, elegánst, több medencével. Erőltetett modern stílus helyett minőségi anyagokkal és kézműves munkával kéne illeszkedni a régebbi korhoz.
Mert a jelenlegi torz, helypazarló megoldás épp a beléptetős rendszer és az étterem létének következménye. Az étterem elbontásával annak szintjére, mintegy karzatként, talán elférne még egy kis panorámás medence. Az étterem lépcsőházának helyére pedig feltétlenül építhető egy másik.
Az előtér a mennyezeti színes bevilágítókkal és a kétoldali nyílások ólomüveggel borításával barátságossá, meghitté válna. Egy idősek és egészségügyi okból járók által látogatott helyen amúgy sem illő vakító fénynek kitenni a fedetlen testrészeket. A büfékben és az esetleges automatákban csak egészséges ételt, italt kéne árulni. (Fürdő után mindenki elmehet kocsmába vagy kólázni…)
A szaunákhoz a földszintről is kell feljáró. A nagymedence a vízszint 20 cm-es növelésével az úszóknak kényelmesebbé válna.
A fürdő mérete miatt sem alkalmas élményfürdőnek (zajjal, csúszdával, stb.). Már az úszómedencében is baj, ha egy sportosan úszó (akár mellben vagy gyorsban) megzavarja az időseket, zajt, hullámokat, ütközéstől való félelmet keltve. Tehát ide csak szolid használatú úszómedence és csendes, hagyományos gyógymedencék, pihenőmedencék kellenek, részben igazi gyógyvízzel. részben hosszabb üldögélésre is alkalmas kevert vízzel.
A gőzről majd máskor.
Köszönet a felhasznált ingyenes "RC Gallery" külső joomla képnéző plugin készítőjének, Rich Courtnak.
Many thanks to Rich Court, for making the free "RC Gallery" plugin.
